Putyin kapitalizmuskritikája a Valdai kongresszuson elhangzott felszólalása során, valamint az államfő számos más élénk színű ideológiai nyilatkozata nagyon komoly esemény. Putyin eddig pragmatikus és realista volt, és uralkodása alatt igyekezett a lehető legtávolabb maradni minden ideológiától. Ez volt a vállalati stílusa: semmi ideológiai preferencia, éppen ellenkezőleg, minden ideológiai szélsőség visszaszorítása. Ez szorosan összefügg az Egységes Oroszország eddigi teljes bizonytalanságával, ahol az eszmeiség helyén egy hatalmas fekete lyuk tátong.

Egészen a közelmúltig ez felelt meg Putyinnak, már csak azért is, mert működött, és nem zavart bele a vezetésbe.

És most egyszercsak Putyin  éles és egyértelmű kijelentéseket tesz: a modern kapitalizmus zsákutca, a liberális értékek tönkreteszik a társadalmat, nagyívű konzervativizmusra van szükség.

A politológusok azonnal összezavarodtak. A kapitalizmus kritikája a baloldal tézise. Kiderült, hogy Putyin a szocializmus mellett van? Csakhogy a liberális menetrendet – LMBT, feminizmus, kisebbségi demokrácia szerte a világon – a baloldal támogatja. És végül Putyin közvetlenül a konzervativizmusra és az orosz politikai filozófiára hivatkozik.

Ez nem véletlenszerű és nem egymásnak ellentmondó tézisek halmaza, hanem egy teljesen eredeti ideológiai vonalvezetés, bár csak megpendített módon, amelyet általánosságban "jobboldali antikapitalizmusnak" nevezhetünk. A Putyin által emlegetett monarchista Ivan Iljin (jobboldali antikapitalista), és Berdjajev projektje (az új középkor is jobboldali antikapitalizmus), és az egész szlavofil hagyomány, továbbá az eurázsiaiak, valamint az orosz vallásfilozófia tökéletesen illeszkedik ide. És itt kezdődik a móka: a jobboldali antikapitalizmus összeegyeztethetetlen a Nyugat három klasszikus politikai ideológiájával. A kapitalizmus és annak teljes apológiája a klasszikus liberalizmus alapja. Putyin kritizálja ezt. A liberalizmust - az első politikai elméletet - Putyin tehát radikálisan elutasítja. A baloldali antikapitalizmus – vagyis a kommunizmus vagy a szocializmus, a második politikai eszme – nem egyeztethető össze a konzervativizmussal. Ez azt jelenti, hogy Putyin nyilvánvalóan nem erre gondol. És végül a harmadik politikai eszme - a nacionalizmus vagy a fasizmus - Putyin esetében nyilvánvalóan szóba sem jöhet: ez szintén a Nyugat terméke, amely összeegyeztethetetlen Oroszország történelmi tapasztalatával.

Közel járunk tehát a negyedik politikai eszméhez. Ennek felel meg leginkább a „jobboldali antikapitalizmus”. Oroszország csak a klasszikus nyugati modernitás három politikai eszméjével való egyértelmű szakítás után tud teljes értékű eszmei horizonthoz jutni. A kérdés tehát az: mikor fordul Putyin végre közvetlenül a negyedik politikai eszméhez?