Megállapíthatjuk, hogy a Negyedik Politikai Eszme nélkül a multipolarizmus valóban üres váz. Sőt, ha a multipolarizmust megfosztjuk alapjától, attól, ami eredendően eszmei formába öntötte és létrehívta, nevezetesen a Negyedik Politikai Eszmétől (4TP), akkor a multipoláris eszme végül a 21. század legnagyobb veszedelme lesz, a kettős fekete kereszt, az Antikrisztus, amelyről maga Alekszandr Dugin is gyakran szólt írásaiban, tanításaiban, előadásaiban, vitáiban.

Igen, a többpólusú vízió, amely felé a Nyugaton (West) kívül a világ geopolitikailag háromnegyed részét képező “többi” része (a “rest”) ma úgy tűnik, gyors ütemben halad, hogy kiszabaduljon az eltiprására törekvő új egypólusú világrend szorításából politikai és gazdasági-pénzügyi téren, – ha nem a Negyedik Politikai Eszme szilárd alapjaira épül, akkor minden bizonnyal kudarcra lesz ítélve, ha nem is rövid – de középtávon biztosan.

Egy magasabbrendű világnézet, egy olyan weltanschauung nélkül, amely képes lehet átvezetni a világot a posztmodernitás mérgezett hulladékaiból a Negyedik Politikai Eszme által megidézett birodalmi vízióhoz, amely az egyes geofizikai és geopolitikai terek saját és eltérő természetének megfelelő valóságának elvén alapul, egyáltalán nem lesz elegendő egy stratégiai nemzetközi politikai és gazdasági szövetség (BRICS) létrehozása, amelynek célja az Apokalipszis nagy fenevadjának tekintett liberális totalitarizmus megdöntése: valójában amint az egypólusú sárkányt kivégzik, a győztesek megannyi sárkánnyá válnak, amelyek egymást akarják majd felfalni a technológiai dominancia és a földi erőforrások biztosítása érdekében, elősegítve a regionális geopolitikai háborúk felé irányuló helyi összecsapásokat, amelyek célja a nyersanyagok megszerzése és monopolizálása lesz.

Ha tehát végbemenne egy globális konzervatív forradalom a nyugati és elnyugatiasodott társadalmakban – kellő különbségtételekkel – Észak-Amerikából vagy Európából kiindulva, amely képes lenne e népek hagyományait megújult módon megerősíteni, de aztán megállna ott, anélkül, hogy továbbhaladna a Hagyomány szelleme felé, amely metafizikailag nem forradalmi, hanem ontológiailag birodalmi, és amely a Negyedik Politikai Eszme alapvető jellemzője, akkor a konzervatív forradalom különböző geopolitikai szereplői között világméretű nézetkülönbség lángolna fel, hasonlóan ahhoz a hatalom- és halálvágyhoz, nihilizmushoz és mindenekelőtt a hegemóniavágyhoz, amely már a 18. századi Franciaországot is vérbe borította a jakobinus terror időszakában, miként a 20. századi Szovjetuniót is a bolsevikok és mensevikek harcában, majd a sztálini tisztogatások drámai időszakában.

Ne feledkezzünk meg azokról a belső ellentmondásokról sem, amelyek számos ázsiai államban és civilizációban feszülnek, amelyek elvben a többpólusúságot támogatják, de nem hajlandók lemondani – a Negyedik Politikai Eszmére való lehetséges, bár lassú és rendezett átmenet megvalósítása révén – a politikai kommunizmussal kombinált materialista liberalizmus szembeötlő vonásairól: ezáltal a multipolarizmust a legmélyén ássák alá, mivel ezek az ideológiák természetüknél fogva eredendően bolygóhegemóniára születtek és arra determináltak, miként azt a modernitás időszakában már bebizonyították, és előbb-utóbb mindenképpen megmutatják valódi, zsarnoki arcukat, ha nem képesek a harmadik politikai eszme körének utópiájából a Negyedik Politikai Eszme valóságába átmenni. A totalitárius liberalizmus elleni ádáz küzdelmük valóban tiszteletet érdemel, s méltó támogatásunkra és teljes szolidaritásunkra, de ez nem változtat a fogyatékosságaikon és makacs eltökéltségükön, amikor nem tartják tiszteletben az emberi személy alapvető jogait (ami nem összetévesztendő az individualista és közösségellenes emberi jogokkal), illetve az etnikai és vallási közösségeket, üldözve azokat egy olyan állami ateizmus révén, amely ellentétes mind az emberi természettel, mind a békés társadalmi és etnikai együttéléssel.

Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az első három politikai elmélettől a Negyedik Politikai Eszme felé való átmenet ideális folytonosságban – vagyis a liberalizmus (első), a kommunitarizmus (második), a korporatizmus (harmadik) szociológiai aspektusainak átmentése, de a kapitalizmus, az osztályharc, az államvallás határozott elutasításának fenntartása – sok emberben, akiket lenyűgözött, akiknek megtetszett vagy akiket szilárdan meggyőzött Alexandr Dugin filozófiai gondolkozása, szinte kizárólag verbális átmenetet eredményezett, miközben képtelenek arra, hogy ténylegesen magukévá, életük szerves részévé tegyék azt: így a szavakat nem követik tettek, és végül a kommunizmus vagy a fasizmus, vagy a polgári individualizmus szociológiai súlya marad továbbra is az eszmei mátrix, különösen Európában és Latin-Amerikában, amelyben folyik ezen emberek mindennapi élete. De facto még nem tértek át az indoeurópai birodalmi vízió adekvát világába, amelyet mint többnemzetiségű és többhitvallású konföderációt a Katechon, a császár, a Cæsar (cár, császár) vezet, aki a Viribus Unitis közép-európai kritériuma szerint közvetíti a birodalmat alkotó etnikai csoportok, népek és vallások szellemi és konkrét instanciáit.

De ha ez a helyzet, hogyan érhetjük el, hogy a Negyedik Politikai Eszme mély gyökeret eresszen a zsigereinkben, a szívünkben, az elménkben, a lelkünkben, és váljék az elmélet és a cselekvés osztatlan áramlatává, a társadalmi cselekvés hatékony mozgatójává, hogy a multipolarizmus ne maradjon üres, lélektelen váz, mint elménk valamelyik sarkában összevissza dobált, kusza ötletgyűjtemény, amelynek esélye sincs arra, hogy konkrét eredményeket érjen el?

• — Az első dolog, amit tenni kell, hogy segítséget kérünk Istentől, ima és/vagy meditáció útján, valamint az arisztokratikus aszkézis segítségével, amely a halálos bűnök elleni szellemi harcon alapul az Erények gyakorlása által: így, bensőleg formálva az embert egy integrális benső kiüresítés által, a lélek feszes lesz a helyes Világlátás befogadására, az értelem képes lesz a Negyedik Politikai Eszmében rejlő Igazság befogadására, az ellazított és megfeszített test pedig készen áll a Cselekvésre.
• — A második fontos eszköz a racionális és logikus elme fejlesztése a Negyedik Politikai Eszme, az eurázsiai vízió és a multipolarizmus alapvető szövegeinek olvasásán keresztül.
• — Végezetül, annak érdekében, hogy a Negyedik Politikai Eszme fellépésének világos és a posztmodern világgal szembenálló irányt biztosítsunk, elengedhetetlen, hogy ex novo olyan szerves sorsközösségeket és kulturális köröket hozzunk létre, amelyek tudják, hogyan kell testvériesen élni a közös küzdelemben, és amelyek képesek “véglegesen kilépni” mind a reduktivizmusból és a nosztalgiából, mind pedig az új választási “politikai szubjektumokkal” való nyílt együttműködésből, amelyek többpólusúnak tettetik magukat, de valójában az új római és strasbourgi parlamenti helyek megszerzésére irányuló szövetségek, valamint a transzverzális gazdasági érdekek által vezéreltek, amelyek nemcsak a Negyedik Politikai Eszme ortodoxiáját szennyeznék be, hanem a civil versenyt is újraindítanák a jenki unipolarizmus elleni harc elaltatásával, ahogyan az már megtörtént a Liga és az M5S populista mozgalmai esetében Olaszországban. Mindezzel szemben az újonnan létrejövő köröknek és közösségeknek, valamint mindazoknak a csoportoknak és közösségeknek, amelyek józanul ellenálltak az új “politikai szubjektumokkal” való kompromisszumnak, intenzíven és lázasan el kell kötelezniük magukat a polgári ellenállás, a diáksztrájkok, az “intelligens” erőszakmentesség, a militáns toborzás, az FFOO-val és az FFAA-val folytatott ideológiai párbeszéd, valamint az új technológiák által javasolt horizontokhoz igazított metapolitikai és politikai küzdelem mellett.

Viribus Unitis!

Lényeges gondolatok láttak napvilágot a többpólusú világrend kapcsán. Egyrészt a multipolarizmus, amely éppen véres küzdelmét folytatja jelenleg a világban az “atlantista” (angolszász – amerikai-zsidó) egypólusú világhegemónia ellen, sikerei esetén a tradicionalitás restaurációja nélkül veszedelmes, apokaliptikus káoszba torkollhat. Másrészt a negyedik politikai eszmét sokszor még azok sem képesek társadalmi tevékenységük vezéreszméjévé és a gyakorlati tevékenységük eszmei hátterévé tenni, akik elvileg megértették jelentőségét, s szimpatizálnak vele. A gyakorlatban ezek rendre visszacsúsznak az első három politikai ideológia közül valamelyik nosztalgiájába, mert az szervesült bennük, s az képezi gyakorlati tevékenységük meghatározó hátterét. Ezek az ideológiák pedig nem csak megbuktak a XX. század folyamán, de számos bűnös hibájuk miatt eszmeileg tarthatatlanok is, mélyreható kritikai analízisüket Alexander Dugin A negyedik politikai eszme című könyve tartalmazza.

https://szentkoronaradio.com