Alexander Dugin metafizikai gondolkozó, orosz geopolitikai elemző, stratéga és író zseniális meglátásai a kialakult “járványügyi” helyzettel kapcsolatban. Felveti, hogy a járvány legyőzheti a liberális világrendet (ami maga is egy pusztító járvány), és a jelenlegi egypólusú világ helyett egy többpólusú világ jöhetne létre. Egyik tételmondata: “George Sorost meg kellene lincselni, Fichte-nek pedig szobrot kellene állítani. “ A “Pestis Istenei” azok a természetfeletti erők, amelyek időről-időre járványokat küldenek az utat tévesztett emberiségre, a megtisztuláslehetőségét kínálva ezáltal. A görögöknél ezt a hatalmat szimbolizálta Apollón Szmintheon, akit Homérosz Iliász-ából ismerhetünk.

A koronavírus és a világrend felbomlása

Az elmúlt pár évtizedben valami végzetesre, visszafordíthatatlanra, döntő fordulatra vártunk. Talán a koronavírus járvány formájában bekövetkezett ez az esemény.

Még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de a geopolitikában zajló folyamatok és a megjelenő ideológiák arra engednek következtetni, hogy elhagytuk azt a pontot, ahonnan vissza lehet térni a korábbi állapotokba.

A koronavírus járvány véget vet a globalizációnak. A nyitott társadalom melegágya a betegségek terjedésének. Bárki, aki a határok megszüntetése mellett áll ki, előkészíti a terepet az emberiség teljes megsemmisítésére. Ön is mosolyoghat ezen állításokat olvasva, de a fehér HazMat (hazardous materials = ’veszélyes anyagok’ elleni – a szerk. megjegyzése) védőruhába öltözött emberek látványa lefagyasztja majd a mosolyt az Ön arcáról is. Csak az elzártság menthet meg minket. Elzártság minden értelemben: lezárt határokkal, befagyasztott gazdasággal, az áru és termékforgalom teljes leállításával. Fichte ezt nevezte „zárt kereskedelmi államnak”. George Sorost meg kellene lincselni, Fichte-nek pedig szobrot kellene állítani.  Ez volt az első lecke.

A második: a koronavírus előrelapoz a liberalizmus történelemkönyvének utolsó oldalára. A liberalizmus minden lehetséges módon megkönnyítette a vírus elterjedését. Ezen járvány (liberalizmus) minden különbség eltörlését követeli. Ám a vírus: a liberalizmus. Kis idő elteltével, mikor az emberiség rádöbben mekkora pusztítást vittek végbe a liberálisok, leprásoknak, olyan fertőző megszállottaknak fogják őket tekinteni, akik táncra és mulatságra hívnak járványok közepette. A liberalizmus a koronavírus melegágya – ez egyértelmű. Ezen megállapításra különösen akkor kell majd nagy figyelmet fordítanunk, ha kiderül, hogy a vírust a liberalizmus fellegvárában, az USA-ban hozták létre: biológiai fegyverként. Második lecke: a liberalizmus öl.

Harmadik: drámaian változnak az államok és társadalmak jólétének és sikerességének feltételei. A járvány elleni küzdelemben sem Kína gazdagsága, sem az európai társadalmi ellátó rendszer, sem ennek a hiánya az USA-ban (mely a világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalma) nem fogja megmenteni az embereket a haláltól. Még Irán spirituális és hierarchikus rezsimje se tud segíteni. A koronavírus ledöntötte a civilizáció piramisának csúcsát, megroppantotta az olajkereskedelmet, korlátozza a tőke szabad áramlását, a piac működését és a tőzsde teljes dominanciáját… a világ vezetői tanácstalanok. Teljesen más szükségletek kerültek előtérbe:

– az ellenszer birtoklása;

– az önálló életvezetésre való képesség: legnagyobb elzártság mellett saját magunk és szeretteink védelmében.

E tényezőkből arra következtethetünk, hogy értékrendünk teljesen átalakul. Az ellenszer a vírust megalkotók kezében van. Az otthonba való elvonulást és az önellátásba való átváltást azonban mindenki megteheti, csakhogy ennek megvalósítása multipolaritást igényel. A kis gazdaságok és a termékekkel való cserekereskedelem fogják túlélni a teljes összeomlást.

Szóval mi legyen a következő lépés a koronavírus egész bolygón keresztülsöprő diadalmenete után? A legjobb megoldás több, kellőképpen zárt világzóna létrehozása; civilizációk, amelyeket nagy távolságok választanak el. Ellenkező esetben pedig a Mad Max vagy a Resident Evil világaihoz hasonló pokol érkezik el. Az orosz fikció a „The Epidemic” a szemünk előtt valósággá válik.

A pestis istenei

Kezdem megérteni, hogy bizonyos társadalmakban miért tisztelték a pestist hozó isteneket, miért hódoltak azoknak. A pestis hatására teljesen megújul az emberiség A járvány nem valamilyen logika szerint terjed, nem válogat és nem kímél nemest, gazdagot és hatalmast sem. Minden társadalmi réteget pusztít, és visszafordítja az emberek tudatát a létezés egyszerű tényéhez. A pestis istenei tökéletesen igazságosak. Antonin Artaud írt erről; egyik tanulmányában összehasonlította a pestist és a színházat. Artaud szerint a színház célja a lehető legtöbb kegyetlenséggel visszavezetni az embert ama tényhez, hogy létezik, hogy itt és most van; mivel ez olyan tény, amelyet az ember állandóan és következetesen szeret elfelejteni. Ez történik a járvány idején is. A pestis egzisztenciális jelenség. A görögök Apollónt Smintheus-nak ’az egerek Istenének’ is hívták, aki nyilaival hozza el a pestist. Ezzel kezdődik az Íliász („A dögvész”, Homérosz Iliászának első éneke – a szerk. megjegyzése), ami mindenkinek ismerős lehet.

Ezt a mostani „dögvészt’” is Apollón hozta el, miután rátekintett a modern emberiségre – a bankárokra, bloggerekre, rapperekre, parlamenti képviselőkre, irodistákra, migránsokra, feministákra…, a helyzet erről szól.

Többé-kevésbé Bunuel The Exterminating Angel című filmje is erről beszél.

Hogyan ér a világ véget?

Felfedezhetünk olyan tényezőket a járvány alakulásában, amelyek alapján arra következtethetünk, hogy a vírust ember alkotta, és a Nyugat alkalmazza hatékony fegyverként  gazdasági ellenfeleivel szemben; ez megmagyarázná Kína és Irán esetét, viszont Olaszországét és a többiét nem. Vagy akár arra is gondolhatunk, hogy a földi emberiség túlnépesedési problémájának megoldásával próbálkoznak, amit az emberiség egy szűk köre tervelt ki, s a haladás és a nyitott társadalom révén volt képes kivitelezni; ez esetben ők természetesen be lettek oltva ellene. Ekkor ez a réteg – a globális pénzügyi elit –, amely már régen felismerte és elismerte a „növekedés korlátait”, a pestis isteneinek reinkarnációjává válik. De még ebben az esetben is, különösen, ha ez nem egy globális népirtás kezdete, hanem csupán „penteszt” (szó szerint ’behatolási tesztelés’, egyfajta működési próba, ellenőrzés – a szerk. megjegyzése) a következtetés ugyanaz: azok, akik úgy tesznek, mintha felelősek lennének az emberi társadalomért, álarcot hordanak.

A liberalizmus csak ürügy a tömegpusztításra, ugyanúgy, ahogyan a gyarmatosítás és a modern nyugati civilizáció normáinak terjesztése is az volt.  A globális elit és helyi bábjaik arra számítanak, hogy a kifejlesztett vakcinával túlélhetik a járványt, de valami azt súgja, hogy hiba csúszott a számításokba. A vírus nem biztos, hogy a számításaik szerint viselkedik, és az állami szintekről induló folyamatok, továbbá az előre nem látható egyéni reakciók belezavarhatnak az gondosan kiagyalt és átgondolt tervbe.

A világgazdaság pár hónap alatt nem fog teljesen összeomlani, jóllehet úgy tűnik, ebbe az irányba haladunk.

A koronavírus tisztán és világosan mutatja, hogy minden, amit a modern emberek „fenntarthatónak” és „biztonságosnak” tartanak, csak puszta illúzió. Tényként fogadhatjuk el, hogy amint felismerik az emberek, hogy mi történik valójában, eljön a világvége, legalábbis a jelenleg ismert világnak a vége. Ugyanakkor ezzel egy időben feltűnnek majd valami újnak a körvonalai.

Vészhelyzet

Nagyon érdekes, hogy a társadalmi diskurzust jórészt eluraló koronavírus járvánnyal párhuzamosan viták bontakoztak ki tudományos körökben a „semmi buborékjairól”, felelevenítve a híres fizikus Edward Witten bizonyos elméleteit. Edward Witten a „szuperhúr” elmélet egyik megalkotója volt. Egyes modern fizikusok elképzelései szerint a „semmi buborékjait” egy hamis vákuum hozza létre, amely bár még nem érte el a stabilitást, mégis úgy tűnik, mintha elérte volna azt. A tízdimenziós világban (amiből négy közönségesen mért, további 6 pedig kompaktifikáció révén van jelen) az ilyetén „semmi buborékjai’ nagyon valószínűek. Ha ezek megjelennek, akkor galaxisokat szívhatnak be a semmibe, és elnyelhetik az univerzumot. Ezek az örvények instabil vákuumból erednek és hatalmas változásokat hoznak.

Mint ahogyan a koronavírus esetében is azt mondják „nincs semmi gond, minden irányítás alatt áll”, a „semmi buborékjaival” kapcsolatban is azzal nyugtatgat minket a tudományos elit, hogy ezek megjelenésének az esélye elhanyagolhatóan csekély.

Nekem viszont úgy tűnik, hogy nem így áll a dolog. A tudósok megállapításával éppen ellenkező a véleményem, szerintem ugyanis nagyon jelentős az esély a megjelenésükre. A modern világ pontosan a „semmi buborékja”, ami ráadásul gyorsan növekszik; elnyeli a dolgok értelmét, és feloldja a létezést: alappillérei a liberalizmus és a globalizmus. A koronavírus is a „semmi buborékja”.

Maga a vírus jellege nagyon különös (tudatosan kerülöm a természetes kifejezést, aminél semmitmondóbb nincs ebben az esetben). Ez a valami egy átmenet az élőlény (van DNS-e és RNS-e) és az ásvány (nincs sejtje) között. Mindenekelőtt azonban egy ideghálózatra, sőt egyenesen egy mesterséges intelligenciára emlékeztet. Akár az, akár nem, élő vagy élettelen…pontosan olyan, mint az „egyensúly nélküli vákuum”, ami a „semmi buborékjait” szüli.

Hisszük, hogy a világegyetem vákuuma egyensúlyban van, vagyis a rendezetlenség korszakai már nem jelenhetnek meg…de mi van akkor, ha mégsem így van?

Amikor az ember meghallja a wuhani piarcról szóló történetet, és elképzeli a denevérek mérgező kígyókkal való küzdelmét, a fertőzés heves terjedését és a nem létező, korona alakú mikroszkopikus nyilakat, akkor nem tud megszabadulni a „semmi buborékjainak” képétől. Ugyanezt érzi, amikor hall az olajárak eséséről és a tőzsdeindex összeomlásáról. Még a háború – sajátosságaival és egzisztenciális ébredésével – sem ment meg minket a Semmi támadásától, mivel a modern háború motivációja annyira mélyen beleragadt az anyagi, pénzügyi és korrupt érdekekbe, hogy elvesztette eredeti tisztaságát: a halállal való közvetlen találkozást. Egy háború is csak a semmi újabb buborékjaként szolgálna, csak fokozva a folyamatot, az anyagba való teljes belefeledkezést.

A pestis mint esemény

Előfordulhat-e, hogy az emberiség a koronavírussal való küzdelem során levonja a megfelelő következtetéseket, és lépéseket tesz; korlátozza a globalizációt, elhagyja a liberális babonákat, megállítja a migrációt, és véget vet azon műszaki találmányok megalkotásának, amelyek mindenkit egyre mélyebbre és mélyebbre taszítanak az anyag végeláthatatlan labirintusába? A válasz: határozott NEM. Még a holttestek eltemetése előtt, egy szempillantás alatt mindenki vissza fog térni régi életviteléhez. Amint a piac életre kel, és az ipari átlag normalizálódik, minden ugyanolyan lesz, mint amilyen a járvány előtt volt. Naiv az, aki másra számít. De akkor mire lehet számítani? Arra, hogy még egy ilyen mértékű járvány is egy érthetetlen véletlenné fog válni a közvélemény szemében. Senki nem fogja megérteni, hogy Apollón miért szórta ránk nyilait, senki nem fog a „semmi buborékjaira” gondolni, és minden meg fog ismétlődni újra és újra, addig, amíg el nem érjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.

Ha nagyobb figyelmet szentelnénk az idő múlásának, egyértelműen rájönnénk, hogy éppen most lépjük át ezt a bizonyos pontot.

Fordította: Brunner Balázs
Lektorálta: Baranyi Tibor Imre