Alexander Dugin orosz metafizikai gondolkozó, politikai szakértő folytatja elemzését a koronavírus világjárvány hatására kialakult geopolitikai helyzet kapcsán. Előző írásában rámutatott, hogy a klasszikus antikvitásban a „pestis istenei” azokat a metafizikai hatalmakat jelölték, amelyek az emberi közösségek világtörvénytől való eltévelyedéseit rendre bekövetkező járványok fegyelmező csapásai révén igyekeztek helyreigazítani. Eszerint a téves társadalmi rendszerek, a szellemtelen hatalmi bitorlások és az emberi mentális eltévelyedések menetrendszerűen idézik magukra az olyan járványokat, amilyennek napjainkban is tanúi vagyunk. Társadalmi szinten alaptétele az, hogy a posztmodern liberalizmus a legveszedelmesebb vírus. Mostani tanulmánya szerint ha a járvány okozta válság elhúzódik, óhatatlan a liberális, globalista világrend összeomlása, és a romjain egy posztglobalista világrend kialakulása. Kérdés, hogy erre mennyire vannak felkészülve a világ országai. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amennyiben a jelenlegi világjárvány okozta krízis maga alá temeti a globalizmust, nem csak az elsötétülést várhatólag csak fokozó új „világkormánynak” kell felkészülve várnia a káoszból kibontakozó lehetőségeket, hanem a magukat ezzel szemben érvényre juttatni akaró erőknek is. Ehhez pedig pozitív jövőképre van szükség már most.

A válság, amit az emberiség átél a koronavírus világjárvány következtében, olyan globális kierjedésűvé vált, hogy innen egyszerűen lehetetlen visszatérni az ezt megelőző helyzetbe.

Ha a vírus terjedését nem sikerül megfékezni másfél-két hónapon belül, akkor a folyamat visszafordíthatatlanná válik, és a jelenlegi világrend egyik napról a másikra összeomlik. Hasonló időszakok már zajlottak le a történelem során, ezeket többnyire globális katasztrófák, háborúk, és más rendkívüli események okozták.

Ha nyitottan próbálunk a jövőbe tekinteni, megjósolhatjuk a legvalószínűbb forgatókönyvet, vagy annak néhány egyedi pillanatát.

1. A globalizáció gyorsan és véglegesen megszűnik. Régóta láthatjuk már ezen világrend válságának jeleit, de most a járvánnyal végleg összeomlóban vannak az alappillérei (a nyitott határok, a társadalmak közötti szolidaritás, meglévő gazdasági berendezkedés hatékony működése, a kormányzó elit hozzáértése). A globalizmus minden téren megbukott; ideológiailag (liberalizmus), gazdaságilag (globális hálózatok), politikailag (nyugati vezető elit).
2. Új poszt-globalista (posztliberális) világ jön létre a globalizmus romjain.

Minél előbb felismerjük e fordulat közeledtét, annál felkészültebbek leszünk az új kihívásokkal szemben. A helyzet némileg hasonlít a Szovjetunió utolsó napjaira: a szovjet vezetés nagy többsége teljes mértékben elutasította egy új államformára, államvezetési módszerre való áttérés gondolatát; csak egy szűk réteg ismerte fel, hogy a válságot új, alternatív modell bevezetésével lehet megoldani. Egy kétpólusú világban az egyik pólus összeomlásakor a másik fogja meghatározni a világrendendet, s az összeomlott pólus kénytelen lesz elismerni a másik győzelmét, átvenni intézményrendszerét és megpróbálni asszimilálódni annak struktúrájába. Ezen folyamat vezetett a 90-es években a globalizmus kiszélesedéséhez és az egypólusú világrend kialakulásához.

Napjainkban ezen egypólusú világ omlik össze, s ezt a tényt már felismerték a világ vezető hatalmai (Kína, Oroszország, stb.), és ráeszméltek, hogy a függetlenség érdekében tett lépésekkel jobb feltételeket teremthetnek a maguk számára.  Következtetésképpen az uralkodó elit összetett problémával szembesül: választaniuk kell a semmibe vezető, összeomló modell és egy teljesen új, a régiből elemeket nem átvevő ismeretlen között. Előre lehet látni, hogy az uralkodó elit milyen kétségbeesetten fog ragaszkodni a globalizmushoz és annak struktúráihoz, még annál is jobban, mint ahogy a pártelitek ragaszkodtak a késő szovjet időszakban a kommunizmushoz, annak ellenére, hogy minden mechanizmusa, eszköze, intézménye és egész felépítése összeomlóban van.

Ezen okokból kifolyólag azok száma, akik el tudnak majd igazodni az egyre növekvő káoszban igen alacsony lesz, kiváltképp az elit körében. Nehéz megmondani,  hogyan fog alakulni a globalisták és poszt-globalisták viszonya, de a posztglobalista világ főbb jellemzőit nagyjából már előre láthatjuk.

1. A nyílt társadalom megszűnik, helyét átveszi a zárt társadalom, és a szuverenitás lesz a legnagyobb és legmeghatározóbb érték. A jóság a megváltást, és az adott ország adott népének életben tartását fogja jelenteni. A hatalom csak akkor lesz legitim, ha képes lesz megbirkózni a következő feladatokkal. Először is az emberek életét képes lesz megmenteni a járvány körülményei és az azt követő katasztrófafolyamatok közepette, majd megszervez egy olyan politikai és ideológiai struktúrát, amely a kialakult zárt társadalom érdekeinek védelmét más társadalmakkal szemben lehetővé teszi. Ez nem feltétlenül jelenti mindenki háborúját mindenki ellen, ugyanakkor kezdetben az ország és az emberek fő prioritását az önvédelem fogja meghatározni. Semmilyen más ideológiai megfontolás nem lesz képes felülbírálni ezt az elvet.
2. A zárt társadalomban egyeduralmi formának kell létrejönnie. Ez azt jelenti, hogy az államnak teljes mértékben önellátónak kell lennie, függetlenítenie kell magát a világkereskedelemtől, önálló élelmiszertermelésre, ipari termelésre kell átállnia, saját pénzügyi rendszerrel és katonai hatalommal kell rendelkeznie. Mindezen tényezők elsődleges fontosságúvá válnak a járvány elleni küzdelemben, amikor eljön az az idő, hogy az államokat teljesen le kell zárni. Ha a globalisták átmeneti intézkedésnek tekintik ezen lépéseket, akkor a posztglobalistáknak éppen ellenkezőleg, még jobban nyomatékosítaniuk kell, hogy ezek stratégiai prioritássá váltak.
3. Az önállóság keretein belül kombinálni kell az életvédelmet, az erőforrások megteremtését, a gazdaságot és a belpolitikát egy hatékony külpolitikával, amelynek előterébe egy stratégiai szövetségi rendszernek kell kerülnie. Így tehát külpolitikai szempontból az lesz a legfontosabb, hogy megfelelő mennyiségű stratégiai és geopolitikai szempontból fontos szövetségese legyen az államnak, mert így együttesen képesek lesznek potenciális blokkot képezni, amely képes a szövetség tagjai számára hatékony és kellően megbízható védelmet nyújtani a külső agresszióval szemben. Ugyanezen metódus alapján kell felépíteni a gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat, amelyeknek a rendelkezésre álló piacok mennyiségét kell bővíteni, viszont nem globális, hanem regionális szinten.
4. A szuverenitás és az autonómia biztosítása és védelme érdekében fontos, hogy teljes körű ellenőrzést alakítsanak ki azon területek fölött, melyektől ezen tényezők függnek. Ez kötelezővé tesz bizonyos integrációs folyamatokat a geopolitika színpadán. Fenyegetést jelenthet az ellenséges enklávék1 megléte, amelyek alááshatják az ország védelmét és biztonságát. Ezért már a járvány leküzdése alatt egy integrációs modellt kell kidolgozni, amely kiküszöböli ezen problémát.

A posztglobalista világ felépítését a következőképpen képzelhetjük el: néhány nagy és több másodlagos központ hierarchikus elrendezésben. Minden nagyobb központnak / pólusnak teljes mértékben önellátónak (autarchikusnak) kell lennie. Ezen működési forma analógiát mutatna a tradicionális birodalmakkal. Ez a következőket jelentené:

• szigorú, hierarchikus irányítás (válsághelyzetben széleskörű hatalommal a diktátornak);
• az állam teljes körű felelősséget vállal az állampolgárok egészségéért és életéért;
• fejlett mezőgazdasággal a lakosság teljes körű élelmezése zárt határok mellett;
• valuta szuverenitás megteremtése, a nemzeti valuta alapját aranyra vagy árucikkre helyezve;
• nemzeti ipar magas fejlettségi szintjének biztosítása, hogy megfelelő termelés létrejöhessen ahhoz, hogy képes legyen versenyre kelni a többi zárt állammal (ez nem zárja ki az együttműködést, de csak abban az esetben teszi lehetővé, ha az nem sérti a függetlenség elvét és az ipar önállóságát);
• hatékony hadiipar megteremtése a hozzá tartozó tudományos és termelési infrastruktúrával;
• kommunikációs és közlekedési rendszer irányítása és karbantartása, így biztosítva lenne az állam egyes területei közötti kommunikáció.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen rendkívüli feladatok elvégzéséhez szükséges:

• egy speciális elit (posztglobalista politikusok)
• teljesen új ideológia (a liberalizmus és globalizmus alkalmatlanságát belátva)

Az új politikai osztályt a hadsereg vezetőiből és alkalmazottjaiból kell toborozni.

Az új ideológiának tükröznie kell az adott társadalom történelmi, kulturális és vallási sajátosságait, továbbá jövőbemutató orientációkkal kell rendelkeznie – a civilizációs identitás jövőbeli kivetítésére.

Fontos megjegyezni, hogy szinte mindegyik modern országnak és országblokknak2 – azoknak is, akik teljes mértékben a globalizáció rabjává váltak, és azoknak is, akik megpróbáltak távol maradni ettől – át kell esniük egy az előzőekben ismertetett változáson és folyamaton.

Feltételezhetjük, hogy ezen folyamatok lezajlása az Egyesült Államokat a világ legfontosabb szereplőjévé teszik, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy meg fog változni az állam struktúrája: a globalizáció fellegvárából erőteljesen autokratikus entitássá, amely csak a saját érdekeit védi. Ezen átalakulás előfeltételei részben már Donald Trump programjában is szerepelnek; majd a járványok és egyéb rendkívüli állapotok ellen való küzdelem előrehaladottabb állapotba fogja segíteni.

Franciaország és Németország szintén kész ugyanezen utat követni – néhány európai ország a rendkívüli intézkedések keretében már rátért ezen útra. A válság elmélyülésével és elhúzódásával ezen folyamatok, intézkedések egyre közelebb kerülnek az előzőekben felvázoltakhoz.

Kína – mint erősen centralizált és vertikális felépítésű állam – viszonylag készen áll a fordulatra mind ideológiai, mind politikai szempontból. Kína sokat veszít a globalizáció összeomlásával, ugyanis sikerült azt nemzeti érdekeinek szolgálatába állítania, ugyanakkor különösen nagy hangsúlyt fektetett az önállóságra is, amelyet még a maximális nyitottság idején sem hagyott figyelmen kívül.

Iránban, Pakisztánban és részben Törökországban is jelen vannak a posztglobalizmus eljöttének előfeltételei, s így ezen országok a folyamat lezajlásával az iszlám világ fő pólusaivá válhatnak

India gyorsan újraélesztette a világjárvány közepette nemzeti identitását, sikeresen újjáépítette szövetségi kapcsolatait baráti országaival az új folyamatokra való felkészülés érdekében.

Oroszországban is számos pozitív eleme megjelent már a változásnak:

• Putyin elmúlt két évtizedes szuverenitást megerősítő politikája;
• komoly katonai erő rendelkezésre állása;
• a teljes vagy relatív önállóság történelmi precedensei;
• az ideológiai és politikai függetlenség hagyományai;
• erős nemzeti és vallási identitás
• a népesség többsége elismeri, legitimnek tartja a centralizált és paternalisztikus államberendezkedést.

A késő szovjet és posztszovjet időkben kialakult politikai elit azonban egyáltalán nem felel meg az idő kihívásainak, hiszen a kétpólusú, majd egypólusú (globalista) világrendnek és az azokhoz kapcsolódó gondolkozásmódnak az örökösei. Gazdasági, pénzügyi, ideológiai és technológiai szempontból Oroszország jelenleg túlságosan szorosan kapcsolódik a globalista struktúrához. Ebből kifolyólag sok szempontból felkészületlen az állam arra, hogy hatékonyan szembenézzen a járvánnyal: főleg ha rövid idejű válságállapot után létrejön az új világrend, a posztglobalizmus. Az előbbiekben említett elit liberális ideológiát vall és tevékenysége bizonyos mértékben transznacionális struktúrákra alapozódik – erőforrás-értékesítés, az ipar delokalizálása, külföldi áruktól való függőség, a globális pénzügyi rendszerbe való beilleszkedés (dollár tartalékvalutaként való elismerése) stb. Sem képességeik, sem világnézetük, sem politikai és adminisztrációs kultúrájuk nem elegendő és nem megfelelő az új rendre való áttéréshez.

(Fordította: Brunner Balázs – Szent Korona Rádió)

1 Olyan állam, amelyet teljes egészében egy másik ország vesz körbe (például Lesotho). – A fordító.

2 Azonos ideológia alapján szövetségi rendszerbe tömörült országok (például Keleti blokk). – A fordító.