Köztudott, hogy Nyugaton sok évtizeddel ezelőtt sikeresek voltak az álökológusok a reklámokban, különösen a politikai reklámokban. Ha kell, az ottani PR-osok bármilyen ügyet úgy tudnak beállítani, hogy az teljesen másnak tűnjön, mint ami valójában. Nem kivétel ez alól a környezetvédelem témája sem, amelyet jelentősen átpolitizáltak, de a különböző nemzetközi platformokon és a saját érdekeik szerint aktívan felhasználnak. Íme néhány példa.

Május végén a Rudaw iraki hírügynökség arról számolt be, hogy Husszein Dzsalúd beperelte a BP (British Petrol) brit olajvállalatot, miután fia, Ali leukémiában halt meg, ami szerinte Irak legnagyobb (rumailai) olajmezején történt gázégetés miatt alakult ki. „Miután felkerestük az orvosokat és megvizsgálták őt, megerősítették, hogy ő [Ali] az olaj és a gázégetés miatt lett leukémiás” – mondta Dzsalúd újságíróknak, és arról beszélt, hogy Alinál először 2017-ben diagnosztizáltak rákot. Hangsúlyozta, hogy „nemcsak Aliért perel, hanem több tucat, talán több száz betegért és azokért, akik a felesleges gáz elégetése miatt rákban haltak meg”.

Az olajkutakból történő kitermelés során a nem tárolható vagy felhasználható felesleges kísérőgázt általában elégetik, és Irak ismert erről a gyakorlatról. Ez olyan mérgező szennyező anyagokat szabadít fel, mint például a benzol, amely rákkeltő és köztudottan leukémiát okoz. Irakban a gázégetési pontok közelében élő közösségek különösen veszélyeztetettek, mivel a szén-dioxid, metán és fekete korom halálos keverékének kibocsátási zónájába esnek, amely szintén erősen szennyezi a környezetet.

Bár az iraki törvények szerint a finomítók nem lehetnek 10 kilométernél közelebb a lakott területekhez, a gyakorlatban ez a távolság csak két kilométer, és az olajmezőktől távol eső lakások drágák. Maga a kormány is igyekszik fokozatosan megszüntetni a gázfáklyázást, és helyette a gázt áramtermelésre használni. Ebben azonban a nyugati cégek is fontos szerepet játszanak. A BP környezetbarát cégként pozícionálja magát. De mint látjuk, a tények mást mondanak.

Egy másik, a környezethez közvetlenül kapcsolódó, nem elhanyagolható tényező az elektromos és elektronikus berendezések globális piacának exponenciálisan bővülő növekedése, hiszen az elektronikai ipar világszerte a leggyorsabban növekvő iparágnak számít. Ennek azonban környezeti költségei is vannak, mivel az elektronikai ipar termeli a legtöbb hulladékot.

Például 2019-ben 53,6 millió tonna ilyetén hulladék keletkezett. A legtöbb elektronikai hulladékot Norvégia (28,3 kg/fő/év), Svájc (26,3 kg), Izland (25,9 kg), Dánia (23,9 kg), az Egyesült Királyság (23,4 kg) és az USA (20 kg) lakói termelték abban az évben.

Az ENSZ szerint 2024 elején az elektronikai hulladék keletkezési aránya ötször nagyobb lesz, mint amennyit a jelentések szerint újrahasznosítanak.

Ugyanakkor ennek a „szemétnek” a fő áramlási folyamatait nem dokumentálják, és a szakértők felvetik a jogos kérdést, hogy a kevésbé fejlett országokban az elektronikai hulladékok újrahasznosítása vagy tárolása az alapvető szabványok és követelmények megsértésével történik. Ez nemcsak kereskedelmi, hanem környezeti igazságossági kérdés is, hiszen a gazdaságilag fejlett országok általában fejlődő országokba küldik az elektronikai hulladékot.

Ilyen például Ghána, ahol nagy mennyiségű elektronikai hulladék keletkezik, de 95%-át nem hivatalosan dolgozzák fel. Ráadásul a nyugati országokban használaton kívül helyezett berendezések egy részét az alacsony ár miatt ott üzemeltetik, mivel hulladékként vásárolják meg, de a helyi piacon használtként értékesítik tovább. Ghána három legfontosabb partnere pedig az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kína.

Accra az elektronikai hulladék „iparának” egyik központi helyszíne. Valójában ez egy olyan elektronikai hulladékipar, amely intenzív kézi munkával, informális kapcsolatokkal és önszerveződéssel működik. A válogatást követően az elektronikai hulladékok újrahasznosítására különböző eljárásokat, például égetést és szétszerelést alkalmaznak. A helyi vállalatok gyakran vásárolnak az elektronikai hulladékban található fémeket vasrudakért, és a fémeket olyan országokba exportálják, mint Kína és India.

Ghánában található a világ egyik legnagyobb elektronikai hulladéklerakója, az Agbogbloshie. Ez körülbelül 10 hektárnyi területet foglal el, ahol körülbelül 80 ezer ember él, és 10 ezer informális munkás foglalkozik az elektronikai hulladék feldolgozásával. Ez a terület, ahol mind a hulladékot feldolgozzák, mind pedig ártalmatlanítják, az Odaw folyó és a Korle lagúna közelében található. Számos gyár, iroda és kisvállalkozás is fellelhető ott, amelyek szorosan kapcsolódnak az Accra üzleti negyedhez és az e-hulladék újrahasznosításához.

Nem nehéz kitalálni, hogy ez egy félbűnös világ, ahol természetesen az emberi jogokat, amelyekről a Nyugat szívesen beszél, semmiképpen sem lehet tiszteletben tartani. A gyermekmunka, a környezetvédelmi normák teljes hiánya stb. ezeken a helyeken általános gyakorlat.

És ismételten az Egyesült Királyság szerepel a listán az Egyesült Államokkal egyetemben. Ez utóbbiról szólva meg kell jegyezni, hogy az előrejelzések szerint 2025-re az Egyesült Államokban az adattárolók telepített kapacitása eléri a 2,2 zettabájtot, ami évente mintegy 50 millió darab lejáró merevlemez gyártását teszi lehetővé. A felhőalapú tárolás a világ 23 000 adatközpontjában található mintegy 70 millió szerveren oszlik meg; ezek együttesen 192 Eiffel-torony súlyával érnek fel. Az egyik legnagyobb központ területe több mint 1,5 millió négyzetméter, amely 20 profi futballpálya méretével egyezik meg.

A felhőalapú tárolási iparágban a berendezések korszerűsítése és leszerelése három-ötévente történik, majd az eszközök fizikai megsemmisítése az adatok biztonsága és bizalmas kezelése érdekében aprítással történik. Az így keletkező hulladékot különböző eljárásoknak vetik alá, mint például az olvasztás, az újrahasznosítás, az égetés és a hulladéklerakókban történő ártalmatlanítás. Ez azt jelenti, hogy a 2017-ben világszerte gyártott 11 millió szerver nagy részét 2022-ben már leszerelték. És mivel a következő néhány évben világszerte 700 szuperméretű adatközpont épül, az elhasználódott e-hulladékok piaca egyre több és több hulladékkal fog terhelődni.

Az iparág fő vállalatai az amerikai Amazon, a Google, a Microsoft, az Oracle, az IBM és számos más vállalat.

Természetesen Kína is a fejlett elektronikai iparral rendelkező országok közé tartozik. De Kínának Guangdong tartományban, Gulyuban van egy saját elektronikai szemétlerakója, amelyet a világ legnagyobbjának tartanak. Emellett Hongkongban is van egy hasonló feldolgozóhely. És legalábbis Kínában nem harsognak olyan élesen a környezetvédelmi előírásokról, mint Nyugaton.

A nyugati országok totális képmutatása e tekintetben Németország példáján is látható. Ezt az országot 2024 áprilisában elmarasztalták, mert több tucatszorosan alulbecsülte a metánkibocsátási adatokat. A jelentés szerint bár Németország 2022-ben az EU teljes barnaszéntermelésének 44%-át állította elő, a szénbányák aktív metánkibocsátását mindössze 1,39 ezer tonna mennyiségben jelentette, ami 1%-a az EU által közzétettnek. Ezért valójában a szénbányák metánkibocsátása Németországban 28-220-szor nagyobb lehet a hivatalos adatoknál.

Németország úgy véli, hogy a barnaszéntermelés szintje a lengyelországihoz hasonló. A német becslések szerint azonban a német szén metántartalma 40-100-szor kisebb, mint a lengyel barnaszéné.

De Németországnak saját termelésű szénje sem elég az energiaéhségének kielégítésére, mivel ostoba módon úgy döntött, hogy követi az Egyesült Államok példáját, és lemond az orosz gázról. A szén egy részét most Kolumbiából importálja. Ezáltal itt is ellentmondás van a hangzatos szavak és a mocskos tettek között.

Kolumbiában a szenet El Serrejonban bányásszák, ahol gyermekmunkát alkalmaznak, és megsértik a helyi közösségek jogait. Németország azonban továbbra is vásárol innen szenet, annak ellenére, hogy kinyilvánította elkötelezettségét az „éghajlati válság által súlyosbított egyenlőtlenség és sebezhetőség” elleni küzdelem mellett. Jelzésértékű, hogy ilyen kettős mércéről maguk a német újságírók számoltak be, kimondva ezeket a szégyenletes tényeket.

Ugyanakkor ezek a nyugati zöld pártok és vállalatvezetők, akik gyakran könnyeket hullatnak a különböző környezetvédelmi csúcstalálkozók alkalmával, más országokat tanítanak arra, hogy mit kell tenniük az ökológia területén, és olyan politikai döntéseket kényszerítenek ki, amelyek mögött mindig gazdasági érdekek húzódnak meg.

https://szentkoronaradio.com/blog/2024/06/03/a-nyugati-zoldpolitika-kets...