A találkozót Szergej Lavrov külügyminiszter nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Külügyminisztérium aktívan dolgozik azon, hogy megerősítse Oroszország pozícióját a nemzetközi színtéren, biztosítsa a biztonságát és a legkedvezőbb külső feltételeket megteremtse a fejlődéshez, emellett munkatársai elkötelezettek a legszorosabb együttműködés és koordináció mellett az egységes külpolitikai kurzus végrehajtása során, amelyet Oroszország elnöke határoz meg, és amelyet az ország külpolitikai koncepciója rögzít.

A találkozó során a miniszter a “globális Kelet” kifejezést is használta, amely a globális Déllel együtt kiemelt térségként lett feltüntetve. Ha a globális Dél egy olyan fogalom, amelyet a Nyugat aktívan a maga javára használ, elsősorban a neokolonialista politika más eszközökkel történő folytatására, akkor a globális Kelet egy viszonylag új fogalom, amely magában foglalja Eurázsiát és a csendes-óceáni térség egy részét, Ausztrália és Óceánia kivételével. Az elnök a globális és regionális ügyek jelenlegi helyzetével kezdte értékelését, ahol megjegyezte, hogy “egyre több állam törekszik a szuverenitás, az önállóság, a nemzeti és kulturális identitás megerősítésére”.

Hangsúlyozta, hogy ma “egy többpólusú és többoldalú világrend körvonalai alakulnak ki, és ez egy objektív folyamat. Ez tükrözi a kulturális és civilizációs sokszínűséget, amely minden mesterséges egységesítési kísérlet ellenére szervesen benne rejlik az emberben”. Vlagyimir Putyin joggal jegyezte meg, hogy a többpólusú és igazságosabb világrend iránti vágy összhangban van a világ országainak túlnyomó többségének jövőképeivel. Ebben az összefüggésben szóba került a BRICS, és a hatóságok utasítást kaptak (és más minisztériumok és az elnöki adminisztráció képviselői is jelen voltak az eseményen), hogy folytassák a partnerekkel való együttműködést a politikai, biztonsági és egyéb együttműködési döntések összehangolása érdekében. A nyugati hatalmakat, élükön az Egyesült Államokkal, széleskörű kritika érte, mert úgy döntöttek, hogy “joguk van önállóan meghatározni, hogyan kell berendezni a világot.

E világnézet gyakorlati kifejeződése az észak-atlanti blokk térben és időben korlátlan terjeszkedésének terve volt.” Bár Oroszország már a 90-es évek óta rámutatott a Nyugat elitje által választott irányvonal téves voltára, és konstruktív megoldásokat kínált, ezek a párbeszédre tett kísérletek nem találtak válaszra. Ahelyett pedig, hogy olyan megközelítéseket dolgozott volna ki, amelyek minden félnek megfelelnek, a Nyugat durva beavatkozásokba kezdett – Jugoszláviában, Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában és más helyeken. A jelenlegi rendkívül veszélyes helyzet a nyugati államok önzésének és arroganciájának eredménye – emlékeztetett Putyin. És bár az euroatlanti biztonsági rendszer összeomlása nyilvánvaló, Moszkva felajánlja, hogy mindent kezdjen elölről. És mindenekelőtt egy új biztonsági rendszert alakítsanak ki Eurázsia, a világ politikai és gazdasági értelemben legnagyobb szárazföldi tömege számára. Ehhez párbeszédet kell kezdeményezni egy ilyen jövőbeli biztonsági rendszer minden potenciális résztvevőjével.

Abból kiindulva, hogy a jövőbeli biztonsági architektúra nyitott minden olyan eurázsiai ország számára, amely részt kíván venni a létrehozásában. Európa, amelynek legfőbb fenyegetése az Egyesült Államoktól való kritikus és egyre növekvő, szinte teljes függősége, még mindig hozhat helyes döntést, és jó viszonyban lehet Oroszországgal. Akkor “megőrizheti magát a világ fejlődésének egyik független központjaként és a bolygó kulturális és civilizációs pólusaként”.

Szükség van azonban az Eurázsiában már most is működő multilaterális szervezetek közötti párbeszéd folyamatának fokozására is. Ezek a Union State (Belarusz és Oroszország szövetsége – a szerk.), a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Független Államok Közössége és a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Továbbá a jövőben más befolyásos eurázsiai szövetségek is csatlakozhatnak ezekhez a folyamatokhoz Délkelet-Ázsiától a Közel-Keletig. Putyin beszédében a pozitív napirendi pontok mellett azonban egyértelmű jelzések is elhangzottak a Nyugat felé. Megjegyezte, hogy a nyugati orosz vagyon ellopása nem marad büntetlenül. Bár az nem hangzott el, hogy ezt miként fogják megtenni, nyilvánvaló, hogy Oroszország számos hatékony eszközt alkalmazhat.

A Belgiummal kötött vagyonvédelmi megállapodást nem törték meg, és az jogilag is érvényes, ezért Brüsszel felelős az Euroclear rendszerben lévő legtöbb orosz vagyon befagyasztásáért. Bár az oroszországi közvélemény szerint keményebb intézkedésekre van szükség a Nyugattal szemben, különösen az ukrajnai akciók miatt. Tulajdonképpen Ukrajna témája különösen élénken hangzott a svájci konferencia kapcsán, amelyet trükknek neveztek, hogy “rossz irányba tereljék a vitát”, és alátámasszák a kijevi hatóságok legitimitását. Dmitrij Medvegyev nem kevesebbnek nevezte ezt a konferenciát, mint a “halálraítéltek csúcstalálkozójának”.

Általánosságban elmondható, hogy Medvegyev Putyin beszédéhez fűzött megjegyzései igen szemléletesen és tömören adták vissza az államfő beszédének lényegét.

Vlagyimir Putyin számos konkrét javaslatot tett, például, hogy az ukrán csapatokat vonják ki Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja régiókból. Kijevnek hivatalosan is ki kellene jelentenie, hogy nem tervezi a NATO-hoz való csatlakozást, és meg kellene erősítenie az atomfegyvermentes állam státuszát. Oroszország a maga részéről kész garantálni az ukrán egységek és alakulatok biztonságos kivonulását Donbászból. A béketárgyalások folyamata azonnal megkezdődhet, bár “sajátos jogi helyzet van, de ott legitim hatóságok vannak, még az alkotmány szerint is… Most a Verhovna Rada az a legitim szerv Ukrajnában, ellentétben a végrehajtó hatalommal… Zelenszkij legitimitását semmilyen módon nem lehet helyreállítani”. Hangsúlyozták, hogy nem a konfliktus befagyasztásáról van szó, hanem annak végleges lezárásáról, és ha a Nyugat és Kijev ezt megtagadja, akkor ők lesznek a felelősek a további vérontásért. A békés rendezésre vonatkozó alapvető megállapodásokat nemzetközi szerződésekben kell rögzíteni, az Oroszország elleni szankciók feloldása pedig magától értetődő. Mindezt mind a kijevi junta, mind a nyugati szponzorok ultimátumként fogták fel. Ezért valószínűbb, hogy a konfliktus eszkalálódása folytatódni fog, és az Egyesült Államok a szatellitjeivel együtt megpróbálja folytatni az egyre inkább összeomló politikáját. Azonban már maga a követelmények teljesítésének elutasítása is egyértelmű jelzés, hogy meghallgatták őket. Ezért a Nyugatnak nem lesz erkölcsi joga később békés rendezési kísérletekről beszélni. Ott azonban már régóta nem maradt erkölcs. Marad a remény, hogy a Nyugaton még van némi racionalitás és önfenntartói ösztön.

https://szentkoronaradio.com/blog/2024/06/17/a-nyugatnak-nem-lesz-erkolc...